Jászkarajenői Római Katolikus Plébánia

A magyar Jenő törzsbeliekről elnevezett település. Az alapjául szolgáló személynév török eredetű. A szó jelentése "fekete". Mint személynév helynévi alkalmazása - telepítése a korai magyar középkorra, a X-XI. századra tehető. A XIII. sz-ban a Kartal-nem, a szolgagyőri vár és királyi egyházak birtokában található. Első lakói valószínűleg a tatárjáráskor elpusztultak, mert a XIII. században a kunok kapták meg. A karai és más kiskunok ősei számára még 1227-ben, akkori lakóhelyükön: Moldvában és a Havasföldön, Róbert esztergomi érsek hirdette a keresztény hitet, egy részüket ő keresztelte meg, s állította fel számukra a független milkói püspökséget. Amikor azután a kunok a tatárjárás után, 1244-ben hazánkba, a Nagy- és Kiskunságba betelepedtek, továbbra is a pápát képviselő esztergomi érsek joghatósága alá tartoztak, mivel egy 1247-i oklevél tanúsága szerint Jenőt Mochor hagyta Teka földdel egyetemben az esztergomi káptalanra. Wza fia Péter valamennyi birtokát, köztük jenői birtokát a nyúlszigeti apácák javára hagyta, melyet V. István király 1271-ben megerősített, három évvel később Kún László az esztergomi káptalantól származó Jenőt szintén az apácáknak adta. 1276-ban Wza fia Péter 25 M-ért eladta a rév melletti Jenőn található földjét az apácáknak és ezt követően a pápa megerősítette birtokukban őket. Pázmány még 1629-ben a honti főesperességhez tartozónak mondja Karát és 12 másik kiskun plébániát.

Kara - úgy látszik - megtartotta ősi besenyő nevét, amiből arra lehet következtetni, hogy nem volt sokáig lakatlan és neve még élt a köztudatban. Borovszky szerint a XV. században a kecskeméti székhez tartozott. A kunok Kara-székét 1439-ben és 1440-ben Halas-székkel együtt említik. A Kecskemét székre azonban csak 1452 után van adat. 1466-ban Myse és Márton nevű lakosai peres ügybe keveredtek. A hódoltság elején, 1558-ban a Kunságot Eger várának fenntartására rendelik. Ekkor Kara 40 forint árendát fizet, ami nem csoda, hiszen 1577-ben 19 egésztelkes jobbágy és 1 zsellér lakja, bár 4 házhely lakatlan. Mint kun helység, a püspöki tizedjegyzékben nem szerepel. Valószínűleg a hosszú-hadjárat alatt /1590-1606/ pusztult el. 1626-ban, mint pusztát bérli Nagykőrös városa. 1649-ben Vadászi Pál füleki várkapitány birtoka. Még az 1715. évi összeíráskor is Kőrös bérli. A jászkun puszták redempcioja /megváltása/ alkalmával Jászfényszaru és Alsószentgyörgy váltja meg felesben 4 000 - 4 000 forintért. Palugyay Karát 1854-ben még pusztának mondja 691 lakóval, akik közül 671 volt katolikus. Ebben az időben a puszta fele még Jászfényszaruhoz, másik fele Jászalsószentgyörgyhöz tartozott, ezért, amikor 1860. után - Jenővel egyesülve - községgé alakult, kiskun múltja ellenére "Jász" előnevet kapott. A Jászkunságnak 1876-ban történt megszüntetése alkalmával Pest megyéhez csatolták. Neve 1900. óta Jászkarajenő, ma is Pest megyéhez tartozva.

Első templomát 1860-ban építették Nagyboldogasszony tiszteletére. A mai templom 1894-ben épült, csúcsíves stílusban, a régit pedig iskolává alakították át. A templomot 1946-ban, 1956-ban és 1983-ban renoválták. A templom felépítése után - 1862-ben - lelkészséget szerveztek, amelyet 1879-ben plébániává tettek. 1919-ben a kommunisták a plébánost és a káplánt kivégezték. A tiszteletükre állított emléktábla szövege a következő:

"A vörös rémuralom gonosz napjaiban: 1919. május 4-én, de. 11 óra tájban az átvonuló terrorcsapat egyik elvetemültje három puskalövéssel megölt két katolikus papot: KÓSA JÓZSEF plébánost és HORNYIK KÁROLY káplánt. A vérükkel megszentelt iroda falába illesztve ez ércbe öntött szent emlékezés dícsérje hitvalló vértanúságukat és hirdesse a magyar feltámadást! Ez emlékjelet a jászkarajenői Római Katolikus Hitközség emelte szent kegyelettel, 1920. évben." Újraállították 1991. december 16-án. A plébánia háza 1863-ban épült, melyet 1946-ban és 1981-ben renováltak. Az egyházközség elemi iskolát tartott fenn, a tanerők száma 1943-ban 17 fő volt. Filiája Tiszajenő, ahol 1938-tól iskolakápolna van.

Pongrácz Informatioja a heretikus plébániák között említi: "Kara Calv." A helyet Szarka Jászkarajenővel azonosítja, de tévesen, mivel az Informatio eredeti latin szövegében félreérthetetlenül Szent Benedek /ma Dunaszentbenedek/ és Uszod között sorolja fel és valóban, e Kara ott is volt. A XVII. századvégi tizedjegyzékben szerepel ugyan, de megjegyezve: bizonytalan, vajon a váci egyházmegyéhez tartozik-e. Tény, hogy Lipót király 1665. december 12-én kelt diplomájában Karát a kalocsai érsek javának mondja Sárköz megyében. Fekvése következtében ez a Kara sohasem tartozhatott a váci egyházmegyéhez!

Pázmány Péter 1629-ben egykori kun plébániának mondja az esztergomi érsek joghatósága alatt, mint fentebb már említettük. Így kellett lenni már az Árpádok alatt is templomának! A középkori templom romjai még az 1699. évi összeíráskor láthatók voltak. 1910-ben a felsőkarai határrészben, az úgynevezett "kisharangosi temetőben valami ősi épület terméskő-romjai láthatók. Genthon ezeket a teljesen benőtt romokat középkorinak tartja. A kisharangosi iskola udvarán lévő harang 1778-ból aligha lehetett a régi Kara község harangja, már csak évszámánál fogva sem, hiszen II. József korában Kara pusztának nem volt 20 lakosa sem, de kápolna sem volt a környéken, amelynek harangja lett volna, sem romot nem tüntetnek fel az egykori térképek. Így lehet, hogy az alapok még most is a földben vannak feltáratlanul. Genthon nyilvántartja a romokat, de a Műemlékjegyzékben nem szerepel.